MIÉRT KÁOSZ KAPITÁNY?

A név önironikus. Nem azt jelenti, hogy nálam minden tökéletes és kontrollált — épp az ellenkezőjét.

Nem technológiai szakértőként kezdtem. Projekteket vezettem, tizenöt éven át, komplex EU-s környezetben, ahol a káosz alapállapot: párhuzamos határidők, egymásnak feszülő elvárások, dokumentumhegyek. Aztán jöttek az AI-eszközök, és egy darabig csak romlott a helyzet. Rengeteg eszköz, rengeteg próbálkozás, rengeteg tévedés.

Ami végül működni kezdett, az nem egy eszköz volt, hanem egy szemlélet: nem a rendszert kell megtanulni, hanem a saját rendetlenségemet kell elrendezni. Melyik feladat viszi el a napomat, és abból mi az, amit érdemes kiadni a kezemből. Ez a sorrend.

Ma ezt tanítom — nem elméletben, hanem a saját, mindennapi munkából. Amikor egy órán azt mondom, hogy „ezt én is elrontottam”, az nem retorika.

És ezért kapitány: nem azért, mert minden vizet ismerek, hanem mert ezen a vízen már átmentem.